Már erős elvonási tüneteink voltak, de eljött a pillanat és újra esküvőt fotóztunk. Nem nagy esküvőt, sőt inkább kicsinek számító, de annál hangulatosabbat. Igazából nem nagy feneket kerítettek a dolognak. Egy szűk létszámú polgári szertartás volt. Azok voltak ott, akik igazán fontosak voltak a pár életében. Ami igazán fontos volt a párnak, az a kreatív fotózás.

Ezt mi sem bántuk, hiszen az esküvő fotózásban ez a sorozat, ami igazán megmozgatja a fotós gondolatait. A hideg ellenére, két órát töltöttünk Csepelen a gyárterület, rozsdás, rendetlen kis utcáiban. Régebben sokat fotóztam itt, de sajnos elkezdődött a rendrakás a területen, így már kezdi elveszíteni azt a varázsát, amit régen nyújtott. Azért még most is használható terület. Melinda és Attila rengeteg energiát fektetett a fotózásba és ennek az eredménye meg is lett. Hetekkel az esküvő előtt megindult a levelezés, helyszín, ruha és egyéb ügyekben.

Márti volt, aki a kapcsolatot tartotta Melindával, és ahogy lenni szokott, amikor két nőt a szabadjára engedünk, sem Attilának, sem nekem már sok beleszólásunk nem volt a dolgokba. Ez azt hiszem nem is nagy baj. Persze a nélkülözhetetlen jó kedv, rengeteg kacagás sem maradhatott el. Az időjárás az ilyenkor szokásos, hideg, ködös, nyirkos volt, de ezt csupán a hőmérőn vettük észre, mert a fotózás nagyon jó volt, főleg két ilyen tüneményes emberrel.

Sokszor tapasztalom, hogy a párok minden képet a fotósra bíznak, és nem adnak hozzá a saját ötleteikből, saját magukból. Melinda aktív részese volt a képek kitalálásának és ez Attilára is jó hatással volt, mert mindketten rövid időn belül önmagukat adták a képeken. Köszönjük Nektek!  Pár kép ízelítőnek a többi nemsokára nálatok lesz. Sok boldogságot!

András